A napokban kint jártunk a tanyán. Végre nem csak jöttünk-mentünk, hanem eltöltöttünk kint egy kis időt. Kicsit körbejártuk a területet, majd az autóból előkerült két metszőolló, két oltókés, kötözőszalag és pár frissen vágott vessző az otthoni Pannónia sárgabarack fáról. A tanya mellett nem irtottuk ki az összes fiatal mirabolán szilvafát, így őket vittük célba.

   Jómagam még nem csinált soha ilyet, így először csak figyeltem, ahogy Béla kiválasztott egy kis fát, majd óvatosan megmetszette, ekkor előkerült az oltókés és szépen elvégezte a procedúrát. Igen oltókés, mivel a szemzőkést nem találtuk meg indulás előtt. Tehát miután kiválasztotta a fát és megmetszette, fogta a kést és ejtett egy nagy T betű alakú vágást a fa törzsén, majd a késsel szépen lassan felhajtotta a kérget egyféle zsebet képezve így a barackfáról lehasított szempajzsnak, majd mikor a szem belekerült a kérget gondosan visszahajtotta rá és alaposan bekötözte.  A szempajzs számomra ismeretlen fogalom volt eddig, ami nem más, mint a veszőről gondosan, kéreggel és némi fa résszel levágott korábban lemetszett levélnyél. A képet az interneten találtam.

 

   Miután láttam, hogy kell csinálni odaálltam és hozzáfogtam a látott dolgok elvégzéséhez. Mondanom sem kell, hogy csinálni nem volt annyira egyszerű, mint láttam. A szempajzs levágása eleinte okozott egy kevés bonyodalmat, de egy-két próbálkozás után már nem kellett eldobnom, hanem használható eredményt produkáltam. 

Ahogy telt múlt az idő, egyszer csak nem láttam Bélát, pár perccel később megjelent mosolyogva egy vesszővel a kezében. Mosolygott és csak annyit mondott: "Zöld ringló".

   Bízunk benne, hogy sikeres volt a beavatkozás! A képen az utolsó simítások láthatók.